"Az Ezeregyéj olyan gazdag, olyan csodálatos, olyan mesés, mintha az Ezeregyéjszakából lépett volna ki. Ez az abszolút mesevilág: színpompája mellett elhalványodik minden északi mese, ebben a könyvben valóság a vágyálom, amelyet a nyugati ember ezzel a névvel jelöl: mesés Kelet. Olvasása felér egy egzotikus utazással. Hogy a felnőtt olvasóra is oly nagy a hatása, azt talán két oknak lehet tulajdonítani: egyrészt, hogy az emberben megszépült új életre hívja gyermekkori emlékeit, másrészt mert mégsem csak mese a szónak gyermeki értelmében, elbeszéléseinek nagyobb része regény és novella, minden meseszerű elem ellenére mégis realista ábrázolása egy a miénktől különböző, színesebb és félelmetesebb világnak, olyan világnak, amely belső feszültségben a késő Rómára emlékeztet, Apuleius világára." (Szerb Antal)
